A mai program az volt, hogy motorra pattantunk reggel, és elindultunk Tretepbe, egy hegyi faluba. A különböző katonasági osztagok minden évben többször felmennek a faluba, és segítenek a helyieknek. Utakat hoznak rendbe vagy építenek ki, építkezéseken segítenek és hasonlók. Mindezt egy ceremóniával kezdik, ahogyan ma is, emiatt indulunk neki, hogy ezt megnézzük. Útközben a két motorral elveszítettük egymást, így mi Ramával megálltunk, hogy bevárjuk a többieket. Vártunk egy darabig, semmi, úgyhogy továbbmentünk, de így is lekéstük a ceremóniát. Viszont még minden tele volt katonákkal és a falubeliekkel, volt egy kis gyerekzenekar is, és az egyik férfi körbevitt a faluban. Eddig is folyton fényképeztek, de ami itt, a világ végi kis faluban volt, az brutál volt. Sorra adtak kézről-kézre és mindenki rajta akart lenni a képeken, szelfizni velem, amit aztán lőnek fel azonnal a közösségi médiára. Sokat beszélgettünk, hogy mi ennek az oka, valószínűleg a fehér ember menő, ezenkívül akinek fehér barátja van, az okosnak tűnik, mert így feltételezik róla, hogy beszél angolul. 

Nagyon pici az egész falu, az oda vezető út viszont lélegzetelállító látvány volt, még Ramának is, nemhogy nekem. Hegygerinceken motoroztunk keresztül, jobbra-balra völgyek, bambuszerdővel és megművelt tarka teraszokkal, rajta rizs, csili vagy káposztaültetvények, a magasságtól függően. Gyakori a területen a földomlás, annyira meredekek a hegyek. Az emberek a földeken dolgoznak a jellegzetes kúp alakú fejfedőjükben, a capingban, nehéz zsákokat cipelnek, tyúkokat, kecskéket tartanak. 

Elég sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, így a megtermelt növények adják a mindennapi étrendjüket. Rengeteg csilit esznek, maniókát, céklát, tofut, babot és persze az elmaradhatatlan rizst mindenhez. Minden fűszeres vagy édes, és reggelire és vacsorára is nagyjából ugyanazokat eszik, fűszeres zöldségpörkölt-szerűségeket rizzsel. 

A hőérzetük nagyon aranyos, a 25 fokban már két pulcsiban és dzsekiben vannak, hozzá bakancs, farmer. Emellett amiatt is fedik a testüket, mert nem akarnak egyáltalán lebarnulni, és emiatt képesek meleg kötött pulcsiban ülni, amikor én izzadok a pólóban. Hihetetlen a mánia a fehér bőrrel, ahogyan a mi nyugati kultúránkban a napbarnította bőr a szép és vonzó, így nekik a fehér bőr a vágyálom, és mindent megtesznek, hogy ne legyen a bőrük semmivel se sötétebb annál, amennyire muszáj. Emellett számukra a világos haj, a barna vagy annál világosabb haj és leginkább a mi nagy orrunk az, ami roppant vonzó nekik, és mindenki "nagy" orrot akar, ami nekünk is van. :)

Csirkeszállítás

Mindenesetre ma elég hideg volt, mert hatalmas eső volt. Többször meg kellett állnunk hazafelé behúzódni valami fedezék alá, a hegyekből visszaindulva körülbelül egy km után meg kellett állni mert az út folyóvá változott hirtelen. Persze a helyieket ez sem zavarta, ugyanúgy dolgoztak, hordták a zsákokat és motoroztak - nem valami finnyás népség, kemény fából faragták őket.