A következő blogbejegyzés inkább fotókat fog tartalmazni, mint leírásokat, de nagyjából megpróbálom visszaadni, hogy mit is eszik az ember Indonéziában. Nem a turistás helyekről beszélek, ahol a cordon bleutől kezdve a banános palacsintáig minden elérhető, hanem az igazi helyi ízekről, ahogyan én láttam.
Először is, Indonézia hatalmas, és minden szigeten egy kicsit más a szokás nyílván, de általánosságban megállapítottam pár dolgot.
1. Az étel meglehetősen erős, fűszeres, csípős, és nincs olyan, hogy előétel, főétel, hanem többnyire egytálételt esznek, ami hoppá, lehet reggeli vagy ebéd vagy vacsora, ez sincs megszabva nagyon.
2. Ha az étel nem fűszeres, akkor viszont nagyon édes. Mindenbe rengeteg cukrot tesznek, néha a fűszeres kajákba is, szóval simán elképzelhető a fűszeres-édes kombináció is.
3. Szinte vegán módra étkeznek. Jáván legalábbis, ahol leginkább a csirkehús az elérhető, mert a marha nagyon drága, a disznó pedig tisztátalan, többnyire tofut, babot, szójacsírát tesznek az ételekbe, hogy tartalmasabbak legyen, és hús elég ritkán kerül az asztalra. Tejtermékeket nem nagyon fogyasztanak, az ételeket esetleg kókusztejjel ízesítik. Sajtot egyszer láttam az egy hónap alatt, még a tej se nagyon elterjedt, a kávéba is sokszor vagy tejport tesznek, vagy sürített cukros tejet.
4. A Hogy készül ez? című kérdésre a leggyakoribb válasz az volt, hogy fried&dried: rengeteg ételt először megszárítanak, majd kisütnek olajban.
5. Nem használnak kést, kanál és villa jár minden ételhez
+1 Ahol a muzulmánok vannak többségben, mint például Jáván, ott nem isznak alkoholt, sőt, ha nem turisztikai központ a hely, akkor nem is nagyon lehet venni. Meg lehet persze oldani, a muszlimok is átesnek a piálós tinikoron, de úgy általánosságban nem lehet alkoholt kapni, maximum a nagyobb városokban, és természetesen a turisták által felkapott helyeken.
Variációk reggelire:
Rizspuding gyümölcslekvárral (mellette ott figyel a szárított, majd megsütött zöldség)
Rizspuding karamelles szójás szósszal - ez volt az egyetlen, amit nem annyira szerettem, valahogy az a pépes állagú rizscucc nem akart lecsúszni a torkomon
Sült és főtt zöldségek rizzsel
Rizs vagy maniókalisztből gyúrt édes golyócskák
Összetört maniókapép elkeverve barnacukorral, zöld növénnyel és cukorral (a rózsaszínre már nem emlékszem, mivel keverték el)
Így törik a főtt maniókát
Variációk a tésztára:
Tofu, rizsgombóc, húsgombóc tésztával
Sült tészta zöldségekkel és királyrákkal
Ismét, sült zöldségek, tészta
Ismét, zöldségek tésztával
Tészta húsgombóccal, hozzá az elmaradhatatlan három szósz: paradicsomszósz, szójaszósz, és a csípős csiliszósz
Variációk a sateyra (nyársra húzott hús)
Szójaszósszal
Ez volt a személyes kedvencem, satey mogyorószósszal, hozzá gyömbéres forró cukros ital, amiben mandula-, kenyér- és zselédarabok úsztak pár mochival. Furán hangzik, de isteni volt
Ha már a mogyorószósznál tartunk, ez egy csípős tofus zöldségpörkölt mogyorószósszal - isteni finom
Piacfotók:
Ez mind tofu
Snakeskin fruit legelől, dragon fruit a zacskóban lógva, hátul a kisszemű fürtös gyümölcs pedig a dragon eye fruit - hogy magyarul ezeket hogy hívják, azt a gugli minden érdeklődőnek elárulja...
Dragon fruit
Dragon eye fruit, bár tudjuk, az étel nem játék...
Egyéb ételek:
Mi csak úgy hívtuk, hogy a brutál palacsinta. Nagyon vastag palacsinta, banánnal a tésztában, amire reszelt sajtot és kakaóport szórnak, vajjal megkenik mindezt, majd félbehajtják és kockákra vágva tálalják - isteni
Olajban sült bundás banán - az egyik nagy kedvencem
Ööö, igen... ezt közben se tudtam megfejteni, mi lehet, de valamilyen lisztből készült gombóc, benne keménytojás elrejtve, csípős-édes szójaszószban
Végezetül a híres csili, ami ott van mindenhol és mindenben, és nem szabad lebecsülni, tele van C vitaminnal és kellemesen felmelegít - és olyan erős, hogy egy órán át zsibbad tőle az ember szája
